About Me

Névadónkról 
- Imre Zoltán -

Imre Zoltán Eleken született 1943. november 8-án, de gyermekkorát Jánoshalmán töltötte.

Édesanyja Fintha Klára, édesapja Imre Zoltán, mindketten jánoshalmi származásúak voltak. A középosztályhoz tartozó család közismert és megbecsült volt Jánoshalmán, az édesapa postamesterként, az édesanya óvónőként dolgozott a községben. Anyai nagyapja volt a népszerű Fintha vendéglő tulajdonosa, apai nagyapja pedig fényképész műteremmel rendelkezett. A gyermek Imre Zoltán első táncélményeit a nagyapa vendéglőjében, lakodalmak alkalmával szerezte. Édesanyja és Fintha nagyapja már korán felfigyelt a kisfiú különleges érdeklődésére, első dramatikus játékaira, ugyanis a kis Zoltán gyakran színházat játszott a vendéglő előtt. Visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a templom hangulata, rituálié, és a temető titokzatossága is nagy hatással volt rá, már ekkor érezte, hogy a világ több, mint ami látható belőle. Balettet először hét éves korában látott Budapesten, ez az élmény meghatározó volt számára. A család támogatta a kis Imre Zoltán különleges érdeklődését, kilenc éves korában elvitték felvételizni az Állami Balett Intézetbe. 1953-ban itt kezdte meg tanulmányait. A családi fészekből internátusba került, és ezzel egyidejűleg a művészetek világa kitárult előtte.

1960-ban fejezte be tanulmányait az Állami Balett Intézetben. Szerződést kapott az akkoriban „az ország második Operájába”, a Szegedi Nemzeti Színházba. Itt fáradhatatlanul balettozott, színpadon szerepelt, koreografált. A bemutatkozó Metamorfózis című darabja nagy sikert aratott, országos napilapok és a Muzsika is írt róla, jó kritikákat kapott, de ő ennél többre vágyott. 1967-től 1970-ig koreográfusi tanulmányokat is folytatott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.

Benevezett a Kölnben meghirdetett nemzetközi koreográfiai versenyre, a Metamorfózis című táncjátékot formálta újjá, kétszemélyes baletté. Partnernője útlevelét az elutazás előtt visszavonták, ő 1968-ban mégis útnak indult. Szerencsés fordulatok után találkozott Marianne Mannigellel, aki három nap alatt betanulta a Lány szerepét. A bemutatkozás olyan jól sikerült, hogy a versenyen kiadott legmagasabb díjat Imre Zoltán Metamorfózis című balettje nyerte el. Neve egy csapásra ismertté vált és ezzel együtt jelentős ösztöndíjat is kapott, melyből több hónapos olaszországi körútra indult Vásárhelyi Verával.
 

Táncolt Düsseldorfban, Stuttgartban, Európa legnevesebb együttesében, turnézott Amerikában is, mégsem volt elégedett: Cranko stílusát nem találta elég izgalmasnak és koreografálni is szeretett volna. Kölnbe szerződött, mely nyitott volt a kortárs művészetek felé, így fejlődéséhez a lehető legjobb táncművészeti közegbe került. Édesanyja Magyarországra hívta, de ő ellenállt, mert pezsgő, eleven művészi közegben érezte magát Kölnben, és újjászületett benne a koreográfus is.

1974-ben Darmstadtban lett koreográfus. Majd Londonba hívták vezető táncosnak. Itt élt a leghosszabb ideig, itt táncolta élete legnagyobb szerepét, itt aratta legnagyobb sikereit, de mégsem volt boldog. Szakmai sikerei teljében hátat fordított a táncnak, három évet tanult angol filmművészeti főiskolán.

A nyolcvanas években gyakrabban látogatott haza Szegeden élő édesanyjához és barátaihoz és újból felvette a kapcsolatot a hazai művészeti élettel.

1986-ban Fodor Antal hívására, és özvegy édesanyja kérésére hazajött Magyarországra.

1987-től 1993-ig a Szegedi Balett művészeti vezetője, igazgatója lett. Irányítása idején rövid idő alatt nemzetközi hírnévre tett szert az együttes, megalapozta ma is tartó nimbuszát, de a társulat egyre inkább pénzügyi nehézségekkel is küzdött. A Szabadtéri Játékokra koreografálta „A Szent Antal megkísértése” c. művét, mely szegedi éveinek hattyúdala is lett. A darab pozitív visszhangot kapott, ennek ellenére Imre Zoltán az akkori színház-vezetéssel nem tudott és nem is akart együttműködni.

Budapestre költözött, ahol a musical biztosította a megélhetését. A megélhetési munkákban is megtalálta az örömét, és sikereket ért el. Gyönyörűen berendezett budai otthonában és a pezsgő fővárosi életben jól érezte magát.

1997. június 30-án, súlyos betegségben elhunyt. Gyermekkora helyszínén, Jánoshalmán helyezték örök nyugalomra.

Díjai:

• Tanz-Forum Köln (1968, 1972)

• Szeged város Alkotói díjai

• a Magyar Művészetért Alapítvány díja (1990)

• Erkel Ferenc-díj (1991)

• Jánoshalma Város Díszpolgára (posztumusz) (2006)

Emlékének ápolása:

• A halála után létrehozott Imre Zoltán Alapítvány 1998-ban Imre Zoltán-díjat alapított, melyet a kuratórium tagjai, híres szegedi táncművészek, ill. koreográfusok, Duda Éva, Juhász Zsolt, Szögi Csaba évente ítélnek oda egy kiemelkedő előadónak vagy alkotónak. A díj átadására a Tánc Világnapján a Magyar Táncművészek Szövetsége által Budapesten rendezett gálaműsor keretében kerül sor.

• A Szegedi Nemzeti Színház emléktáblát helyezett el előcsarnokában.

• Imre Zoltán-díj: Szeged MJV Önkormányzatának évente adományozott díja a Szegedi Kortárs Balett egy táncművészének, a társulat tagjainak titkos szavazatai alapján.

• 2017-ben a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán Programot indított fiatal alkotók támogatására

• Jánoshalmán a róla elnevezett művelődési központ és az ott kialakított emlékszoba őrzi emlékét

(Forrás: Gyémánt Csilla: Imre Zoltán táncművész, koreográfus Szeged: Bába Kiadó, 2005.)

digitalis_jolet_program_pont_logo.png

Ingyenes e-tanácsadás és
e-ügyintézés kérhető
nyitvatartási időben.

© 2019. Izmkk by Matricadiszkont

Kapcsolat

Jánoshalma, Kossuth Lajos utca 3.

izmkk@janoshalma.hu 

Művelődési Központ:

H-P: 11:00-19:00, SZO: 8:00-16:00

Könyvtár:

K-P: 11:00-17:00, SZO: 08:00-12:00

+36 77 850 220

Search